Lemaradtunk: az államnak kellene ösztönöznie a nyelvtanulást
„...érvényesülésünk
legfőbb gátja
a gyenge
idegennyelv-tudás…”
Navracsics Tibor, az Európai Unió oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős biztosa egy budapesti konferencián tartott felszólásának fenti gondolata ihletett meg az alábbiak megírására.
Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz?
Ha túlzásnak is tűnik ez a szállóige, azért van benne valami. A világot nem lehet pusztán nyelvismerettel meghódítani, de nélküle jobb, ha bele se kezdünk. A magyarok többsége azonban még kísérletet sem tesz arra, hogy vágyait megvalósítsa, az állam pedig ennek ellenére sem tesz semmit annak érdekében, hogy a nyelvtanulás izgalmas és vonzó legyen.
A rangsor végén kullogunk az európai országok között: Eurobarométer- vizsgálatok szerint honfitársaink 65%-a egy idegen nyelvet sem beszél legalább társalgási szinten, és a sereghajtók vagyunk a két idegen nyelv ismeretében is a magunk 13%-os arányával (együtt a portugálokkal). A legfájóbb azonban nem a harmatgyenge bizonyítvány, hanem az, hogy a 2005-ös felmérésekhez képest az egy idegen nyelv ismeretében 7 százalékkal, két nyelv esetében 14 százalékkal állunk rosszabbul. Ha az Európai Uniós forrásokat megfelelően használtuk volna, ennek pont az ellenkezőjét érhettük volna el, és sikerült volna felzárkóznunk az EU-s átlaghoz.
Még a kelet-európai országok között sem rúgunk labdába: egy másik felmérés szerint a szlovének tripla, a csehek dupla annyian beszélnek angolul a 25-64 éves korosztályban. Számomra azonban a legsokkolóbb, hogy minden harmadik magyar még csak nem is tervezi, hogy tanuljon vagy továbbfejlessze idegen nyelvi készségeit.
Ez a motiválatlanság, lustaság teljességgel érthetetlen annak fényében, hogy a magyar álláshirdetések 44 százaléka is kizárólag azoknak szól, akik angolul tárgyalóképesek, és akár húsz százalékkal jobban keres, aki beszél legalább egy idegen nyelven. Akik meg külföldön próbálnának szerencsét – a Tárki 2013-as felmérése szerint minden ötödik magyar, a fiatalok egyharmada tervez ilyet – azok egyszerűen létezni sem tudnak nyelvismeret nélkül. Mára képtelenség lépést tartani a saját szakmánkat érintő újításokkal, vagyis a fejlődéssel, ha nem tudunk idegen nyelven szakcikkeket és híreket elolvasni.
És ha ez nem lenne elég, még a nemzetgazdaság sem működhet egészségesen e nélkül: Papanek Gábor 2010. áprilisában a Közgazdasági szemlében megjelent kutatásában rámutat, hogy az angol nyelv ismerete átlagosan 74 százalékkal növeli a külkereskedelmi forgalmat. Növekedés, versenyképesség, esélyegyenlőség – olyan célok, amelyekért ma már minden európai államnak kapaszkodnia kell, hát még nekünk, magyaroknak. Inog alattunk a talaj, s ez annak is köszönhető, hogy egy elkötelezett, zömében fiatal és jól képzett, magát a munkaerőpiacon jól menedzselő rétegtől eltekintve alacsony a motivációnk a nyelvtanulásra, és az elmúlt évtized kormányainak munkája mintha szándékosan tönkre tette volna a közoktatást kiegészítő nagy presztízsű hazai felnőtt nyelvoktatást az állami ösztönzők leépítésével, a nyelviskolákba történő beiratkozások agyonbürokratizálásával. A nyelvtanuláshoz kapcsolódó adó- és képzési kedvezmények megszüntetése után a szakképzési hozzájárulás sem áll a cégek rendelkezésére, amelyet többek között dolgozóik nyelvi képzésére fordíthattak. Egyedül a bürokratikusan nehezen átlátható és bizonytalan elosztású, elsősorban a vidéki régiókban elérhető EU-s pályázatokban (korábban TÁMOP, most GINOP) bízhatnak a munkaadók és korlátozott számú magánszemély.
Ez azonban édeskevés. Az államnak hosszútávon működő ösztönző rendszerrel kell előállnia, ha új pályára akarja állítani a magyar gazdaságot és felzárkóztatni a leszakadó rétegeket. Adókedvezmények bevezetése, a szakképzési hozzájárulás visszaállítása, a Nyugat-Európában jól ismert képzési kártya- és számlarendszer bevezetése ösztönözhetné a munkáltatók képzési célú kiadásait, a speciális helyzetű csoportok felnőttképzésének támogatását, az állami források célszerű és átlátható elköltését.
Az állam hathatós támogatása nélkül az üldözőbolyt sem érhetjük utol az európai nemzetek között. És persze elengedhetetlen a nyelvi- és tanárképzés reformja is. Égető szükség lenne ugyanakkor egy olyan közhasznú hirdetési kampányra, amely segít megértetni mindenkivel, érdemes időt és energiát fektetni a nyelvtanulásba, és egy tanfolyamra besétálva igénybe venni azokat a kedvezményeket, támogatásokat, amelyekkel az állam az adó- és járulékrendszeren keresztül (remélhetőleg) elő fog rukkolni. A köztévé is kincsesbánya lehetne a nyelvtanulóknak, a célzott műsorokon kívül a magyar felirattal, eredeti nyelven sugárzott sikerfilmek biztosan nagy nézettséget produkálnának.
Még hosszan lehetne folytatni a sort, egy azonban biztos, Kosztolányi szavaival élve, „Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma, új értelmi és érzelmi törvényekkel”. Idegen nyelvet birtokolva értékesebbek talán nem is, de jó eséllyel sikeresebbek, magabiztosabbak, nyitottabbak és mások számára is vonzóbbak leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése