Ha lenne cafeteria-, vagy adókedvezmény...

Az új szakképzési hozzájárulásról szóló törvény elfogadásával a kormány 2012. január 1-jétől megvonta a munkáltatóktól azt a lehetőséget, hogy a szakképzési hozzájárulás egy részét nyelvi képzésekre fordítsák, ezzel mélypontra került az iskolarendszeren kívüli nyelvoktatás. Mindez éppen akkor történt, mikor a cégek elkezdtek a régi mértékben nyelvi képzéseket rendelni, és a dolgozók továbbképzésére is gondolni, tehát egy kedvező trend látszott kialakulni.

2013-ban beemelték a szakképzésről szóló törvénybe a saját munkavállalók képzési lehetőségét a szakképzési hozzájárulás terhére, igaz, nem 33 százalékos mértékig, hanem legfeljebb a bruttó kötelezettség 16,5 százalékáig. Fontos azonban, hogy nem minden munkaadó élhet ezzel a lehetőséggel. Az elfogadott törvény ugyanis szigorú feltételhez köti a bruttó kötelezettség terhére folytatott képzés elszámolását. Nevezetesen ahhoz, hogy a munkaadónak legyenek tanulószerződéses tanulói! Így a saját munkavállalók képzési költségei azon kötelezettek esetében számolhatóak el, akik havonta legalább 45 fő tanulószerződéses tanuló gyakorlati képzését végzik. Az elszámolható mérték a gyakorlati képzés alapján számított csökkentő tétel, de legfeljebb a bruttó kötelezettség 16,5 százaléka. A gyakorlati képzésre és saját dolgozók képzésére elszámolható költségek együttes összege legfeljebb a kötelezettség mértékéig terjedhet! 

Magyarország jelentős eredményeket ért el az elmúlt két évtizedben a közoktatás és a felnőttképzés összefogásával, emellett feltörekvőben van egy olyan generáció, akik már nagyságrendekkel jobban beszélnek nyelveket. A nyelvtudás az erőteljesen exportkitett magyar gazdaságnak egy nagyon fontos alapja, így gazdasági szempontból is rendkívül fontos érdekünk, hogy a magyar munkavállalók jól beszéljenek idegen nyelvet. Egy uniós felmérés során azt kutatták, hogy mitől kezdenek nyelveket tanulni az emberek, illetve melyek ennek legfőbb akadályai. Az eredmények nyomán a leginkább motiváló tényező az volna, ha rugalmas beosztású nyelvórák lennének, illetve ha lenne cafeteria-, vagy adókedvezmény, az mindenképpen pozitívan befolyásolná a tanulást. 

Magyarországon minden intézkedés az ellenkező irányba mutat: 2006-ban, az első konvergencia program bevezetésekor megszüntették az adójóváírást, melynek értelmében a felsőoktatásban, illetve a felnőttoktatásban tanulók évente 60 ezer forintot levonhattak az adójukból, így kvázi az állam dotálta, támogatta a tanulást. Remek lehetőség volt gyesen lévő kismamáknak, hogy egy egyszerűsített pályázat keretében ingyen járhattak nyelvtanfolyamokra, illetve a munkaügyi központok is adtak támogatást, a közszférából elbocsájtottak számára külön programot indítottak a nyelvi felzárkóztatásra. A szakképzési hozzájárulás megszüntetése mellett az utolsó csapás az üdülési csekk kivezetése volt, amelyet felmérések szerint 30 százalékban képzésre is költöttek a munkavállalók. A SZÉP- kártya esetében jelenleg ilyen lehetőség nincs.

És hogy mi lenne a megoldás most, hogy a kormány a teljes cafeteria-rendszer átalakítását tervezi? Adókedvezmények bevezetése mellett, a szakképzési hozzájárulás korábbi formájában történő visszaállítása, a Nyugat-Európában jól ismert képzési kártya- és számlarendszer bevezetése ösztönözhetné a munkáltatók képzési célú kiadásait, a speciális helyzetű csoportok felnőttképzésének támogatását, az állami források célszerű és átlátható elköltését. Bárcsak lenne cafeteria keret, mely a nyelvtanulást szorgalmazná, ösztönözné a mindenkori éves minimálbér összeghatáráig adó-és járulékmentesen.